Nem mentünk csak egy nagyon kicsit. Autóval utaztunk -én az első ülésen bekötve, még légzsák is van- az itteni pirossárgaélelmiszeráruház parkolójáig.
Ott hátravittek a csomagtartóba a Kicsi beszállt, bekötötték és a Nagy a hátára vett.Innen egy kb 15 perces séta következett felfelé emelkedőn, lépcsőn, végig aszfalton fel a temetőbe. A temetőben sétáltunk egyet, sokan voltak és mindenki megcsodált :), volt aki ismerte a Nagyot, meg az idősebbik Nagyot aki a képeket csinálta. (Az idősebbik nagy csak egy szatyrot hozott :( )
A temetőben a Nagy még cibált a hevedereimen, így lassan egész összepasszolunk.
A Kicsi remekül viselkedett, mosolygott, meg kalimpált a lábacskáival :)
A temetőből másfelé mentünk vissza az autóhoz, itt még meredekebb volt az út, persze lefelé kellett menni.
Láttunk egy fiatal párt kisgyerekkel, a szokásos kép: anyuka szenved az üres babakocsival (olyan 3 kerekű, hú de drága fajta), apuka cipeli a hisztiző gyereket a kezében. Mindkettőn látszott, hogy kész vannak mint a lecke. Később még egyszer találkoztunk velük, épp próbálták visszaépíteni a kislányt a kocsiba, de a picit nem nagyon hatotta meg, hogy három kereke van és amúgy is baromi drága volt, így maradt ez eredeti felállás. Apuka jól megnézett minket, mi meg igyekeztünk nem röhögni :)Az autóhoz érve elvesztettem a fonalat, mert hazafelé a csomagtartóban utaztam.
...és mondá a Nagy (aki visz):
Ezen rövid idő alatt a következők nem tetszettek:
- A jobb lábamon lötyög a túra cipőm - meg kell tanulni normálisan cipőt fűzni és kötni;
- A hordozó derékövén a csatt pontosan az övem csattján van - megoldás egyelőre nincs, lehet másik öv kell a farmerhoz;
- Eleinte a vállpántok nyomták a nyakam - új beállításokkal, amikor rövidebbre állítottam a háthosszt a hordozón klasszisokkal jobb lett;
- A telefonom ki fog esni a neki szánt zsebből - előbb zokniba kell tenni és csak utána a zsebbe;
- A többi zsebemhez nem nagyon férek hozzá, orrcsepp, zsepi és egyéb kis kacatok tárolására ki kell eszelni valamit.
Ezen rövid idő alatt a következők tetszettek nagyon:
- A Kicsi hiába billeg, forog nem lehet érezni, nem bomlik fel az egyensúly;
- Jó beállítással nagyon kényelmes lesz;
- Valóban szabad mind a két kezem;
- Látszólag az én billegésem nem dobálja a Kicsit.
Öszképileg nem nagyon értem eddig miért nem volt ilyenem :)
A Kicsi (akit viszek) nem nagyon mondott semmit utólag, csak azt, hogy éhes.
Az itthon töltött pár nap alatt kémkedtem egy kicsit :) A Nagy folyton itt szervezkedik. Azt mondta a következő tervek vannak:
- Szombaton elmegyünk a Börzsönybe "túrázni", azt hiszem az olyan, hogy többet kell sétálni és nem aszfalt lesz alattunk. Kb 2x4km van betervezve elmegyünk oda, ahol a "Miért?" fotó készült. Nekem a Kicsit kell vinni (ez nem meglepő), meg pár cuccot. A saját esővédőm, meg amit most kaptam, hogy ha gáz van akkor se ázzon el a Kicsi lába se. Valami pelenkázó cuccokat?, meg teát a Kicsinek, és persze a játékait. A többi cigehőrt állítólag valami Kicsinagy fogja hozni egy hátizsákban, vele még nem találkoztam, azt mondják hasonlít rám, csak nem Kicsit visz hanem enni és innivalót, meg ruhákat, térképet, stb. Szerintem ő lesz majd a barátom, ha leszedik az álmennyezet fölül.
- Ha a fenti túrát mindenki túléli - a Nagy fordításában, tehát ha három napon belül újra tud majd járni- akkor keresünk egy 10km-es túrát, benevezünk és megyünk :). A Kicsi így kaphat majd pár hónaposan oklevelet, ami persze nekem járna hiszen én viszem, de mindegy.
